Egy fiú és egy lány
Együtt jártak sok éve már egy fiú és egy lány. Hideg tél és meleg nyári
napsütés kint találta őkit a szűk kis utcán. Fogták egymás kezét,
beszélgettek sokat. Boldogok voltak, mint senki más szerették egymást a
fiú és a lány. Egy szép napon így szólt a lány: Gyermeket várok egy
szép kisbabát, szeméből sugárzott az öröm. A fiú nem szólt, csak
elköszönt s többé nem jön vissza már. Nem várta a lányt a Duna partján,
elment némán és hidegen. Ez volt hát a szerelem ?
És megszületett a kisfiú kék szemű, szőke hajú. Boldog volt a lány
hátha él az apa talán. De nem jött hiába várta. S a hetek, hónapok
egyre szálltak , de ő mégis remélt. A fiú akkor már másnak élt. A
kisfiú napról - napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet:
anya. Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja
mellett. A szűk kis utcán akkor mentek utoljára. Felvillantak a régi
emlékek s felsóhajt a lány: Milyen kár, hogy egyedül vagyok! A sarkon
egy fiú pillant rá. S kisfiának mondja a lány: Látod, ő az apád?